Tata, a vizek városa

A vizek városában, Tatán járunk, ahol az Öreg-tó és a vár környékét járjuk be.

Tatát nem véletlenül nevezik a vizek városának, hiszen a Tatai öreg-tó, a Cseke-tó, és Derítő-tó mellett számos gazdag vizű patak és ér is található itt. Tata, Komárom-Esztergom megyében, a Gerecse-hegység nyugati, a Vértes-hegység északi peremterületén található.

Tata legismertebb és leglátogatottabb komplexuma az Öreg-tó területe, amely körül az éttermeken kívül számos nevezetes építmény is megtalálható.

A komplexum bejárata egy hatalmas, modern játszótérrel teszi kellemesebbé az első benyomásunkat, ahol később az éttermek kínálata, a vízi sportok lehetősége, de leginkább a panoráma az, ami hosszú maradásra készteti az embert. A parkolás ingyenes, legalábbis a téli időszakban az, de a belépésért már biztosan nem kell fizetni.

A tó látványa elvarázsolja az embert, még így a tél felé közeledve is, hiszen a végében találjuk az impozáns látványú tatai várat, és az 1765-ben alapított Eötvös József Gimnázium és Kollégiumot.

Rengeteg futó, és kiránduló emberrel találkozni, ami nem véletlen, hiszen a tó köré épített sétáló út igen kellemes és látványos, de egyben hússzú is a közel 15 km-es kerületével.

Kétségtelen, hogy nyáron a szebbik oldalát mutatja a tó, de az évnek ebben a szakában sem jön hiába az ember, hiszen November utolsó hétvégéjén rendezik a meg itt az ország legnagyobb madárfesztiválját, amikor is több tízezer madár leszállását, vagy felszállását figyelhetjük meg, melynek a többségét vadludak alkotják. A tavat az Által-ér tölti fel, amely a Vértes hegyeiből ered, és északra tartva feltölti a Bokodi tavat, később pedig a Tatai tavat, majd Dunaalmásnál torkollik a Dunába.

A sétaúton haladva, mielőtt a várhoz érnénk a Cifra malomba botlunk bele. A malmot már rég nem használják, és sajnos eddig igencsak el is hanyagolták.

A malom falán egy 1787-es évszám található, amely valószínű egy felújítási keltezésre utal, hiszen egy Bécsben őrzött alaprajz szerint, itt már az 1500-as években is egy malom állt. Ezt az 5 kerekes malmot valamikor tó lefolyása, az Által-ér hajtotta. Innen már a vár hatalmas falai magukra hívják a figyelmet, ami magával vonzza az embert.

Nincs tervezet útvonalunk, de nem is kell, hiszen sodródunk tovább az érdekesebbnél érdekesebb látványosságok felé, mígnem megérkezünk a vár udvarába.

Ezt a részt sokáig lehetne taglalni, de beszédebbesek az itt készült képek.

A panoráma hosszú időre leköti az embert. Nem szorul magyarázatra az sem, hogy Mátyás királynak miért volt olyan szükséges felújítania ezt a várat ilyen szép reneszánsz stílusban, miután visszaszerezte a Rozgonyaiktól, és hogy miért vált ez a kedvenc helyévé.

A vár környékén annyira egyértelmű a sétaút, mintha már többször is jártunk volna erre, pedig még mindig csak sodródunk az árral, és találjuk meg a szebbnél szebb látványosságokat, mint pl.: Keresztelő Szent János szobrát is.

De ezek a hatalmas platánfák sem mindennapi látványt nyújtak.

Tovább sodródva találkozunk még egy érdekes szökőkúttal, és az Által-ér lefolyásával is, amelynek meglepő a nagy vízhozama.

Ebből az aspektusból már el tudjuk képzelni, hogy a várat milyen vizesárok vette körül.

A sétánkat a víz jegyében tesszük, hiszen egyfolytában valamilyen ér keresztezi az utunkat, a tó állandó látványáról nem is beszélve.

Elérkezünk az Esterházy-kastélyhoz is, amely éppen felújítás alatt volt.

Innen már nincs mesze a Kálvária-domb természetvédelmi területe, illetve a geológus kert sem. Sajnos nekünk már csak a Fellner Jakab-kilátót, az úgynevezett Söréttoronyt sikerült megnéznünk, de már azt is csak az esti fényekben, hiszen a megannyi látnivaló felfedezése közben lement a nap is.